Mindent a végzős évről

A középiskola utolsó tanéve egyszerre a legizgalmasabb, legpörgősebb, legjobb de mégis a legszörnyűbb, legfélelmetesebb és a legszomorúbb egyben. (Kivétel ha utálod az osztályod és az iskolád, akkor a legboldogabb és nézd el nekem ezt a sok érzelgősséget)

Én egyáltalán nem vártam a végzős évet, számomra a tizenegyedik volt az egyik legjobb, de az utolsó is rengeteg jót hozott az életemben. Persze elég kemény és stresszes évről beszélünk, de ha odafigyeltek, akkor egész jól kezetekben tudjátok tartani a dolgokat.

Hogy hogyan is zajlik, mi vár rátok az utolsó középiskolás évetekben? Nos, először is érdemes felkészülni arra, hogy hihetetlen gyorsan el fog szaladni. Ahogy szeptemberben megérkeztek, minden egyes tanár az érettségivel kapcsolatos dolgokkal fog titeket fogadni, felkészítő órák, a tanév menete... És így történik, hogy egy hét leforgása alatt többet fogjátok hallani az érettségi szót, mint egész addigi életetekben összesen. Persze mivel még hátra van egy tanév, minden más fontosabb lesz és köszönhetően hagyományainknak, erre meg is lesz a lehetőségetek. Hiszen mindezzel párhuzamosan kezdetét veszik a keringő illetve osztálytánc próbák, a szalagavatóval kapcsolatos egyeztetések, a ruhapróbák, kosztümkészítés... A szalagavatótokig egész lassan fog telni az idő, hiszen mindenki várja a nagy napot, amikor gyönyörű fehér, menyasszonyi ruhában hercegnőnek érezheti magát, miközben keringőt táncol. A szerencsésebbek pedig mindezt a barátjukkal tehetik meg :) Hatalmas élmény az egész. Én akkor csak azért, mert nem tetszett, ahogyan ki voltam sminkelve nem igazán éreztem jól magam, de visszanézve tényleg egy emlékezetes este. Az én szörnyű osztályomból egy estére egy igazi, összetartó közösséget varázsolt, lenyűgöztük az iskolát. Azonban itt lehullik a rózsaszín köd és nem marad más csak a szörnyű igazság: most már tényleg mindjárt vége.

Ezek után azonban felgyorsul az egész. Jönnek az egyetemi és főiskolai nyíltnapok, az idegeskedések, hogy hova add be a jelentkezésed, az érettségire való jelentkezés leadása, a tablókép készítés, "a nem lesz elég pontom" stressz, majd hirtelen nyakatokba szakadnak az utolsók. Az utolsó felmérések, az utolsó nagy hajrák, az utolsó felkészítő órák, az utolsó, de igen hasznos jó tanácsok, az utolsó közös órák... Aztán egyszer csak a ballagásodon találod magad egy virágcsokor halmaz közepébe temetve, és tudod, hogy hétfőn itt is az érettségi.

Valójában sokkal több ezeknél végzősnek lenni. Úgy járkálsz az iskola folyosóin, hogy ismersz minden helyet, a termeket, emlékek kötnek hozzájuk. Ismered a tanáraidat és ők is téged, mindenki a terveid felől érdeklődik. Az osztályodban mindenki nosztalgiázik, az év vége közeledtével egyre többször hangzódnak el az "Emlékszel, mikor kilencedikben..." kezdetű mondatok. A lyukasórákat már nem tudod igazán élvezni, mert ha teheted akkor is tanulsz vagy valamit intézned kell. Mindeközben körülvesznek a "kicsik", akiket titkon irigyelsz, mert az a legnagyobb problémájuk, hogy megszívatta őket a kémia tanár, de ők meg téged irigyelnek. Persze közben örülsz a "mi vagyunk legidősebbek" érzés és sokkal magabiztosabban sétálsz végig a folyosón, mint eddig bármikor.

Ami talán a legszomorúbb, hogy végig ott van a "talán idén látom őket utoljára" érzés. Persze biztos van olyan osztálytársad, aki kicsit se fog hiányozni, de ilyenkor minden megszépül benned kicsit. Olyan ez, mint amiről az egyik Így jártam anyátokkal részben beszéltek, hogy szakítás előtt sokkal pozitívabban látjuk a másikat, és bár tisztában vagyunk a problémákkal, nem akarjuk, hogy véget érjen, pedig tudod, jobb lesz minden. Ez is pont ilyen érzés.

A tanév alatt sokszor éreztem, hogy nem akarom, hogy véget érjen. Most is, egyetem előtt állva teljes mértékig visszakívánkozom gimibe. Tudom, hogy elkerülhetetlen ez az egész és semmilyen csoda folytán nem kerülök vissza egy évvel ezelőttre, akármennyire is akarom. Talán ez teljesen természetes érzés, fogalmam sincs. De abban biztos vagyok, kedves leendő végzősök: életetek egyik legcsodálatosabb tanéve áll előttetek. Fél lábbal már kint vagytok a suliból, miközben még mindig odatartozok. A változás szélén álltok a jól megismert közegben egészen szeptemberig, ami egy teljesen új kezdet lesz. Értékeljétek ezt az időt, mert tele vagytok lehetőségekkel. Ne hagyjátok veszni a dolgokat, merjetek nagyon álmodni és tegyetek is érte. Nem szabad, hogy bárki lebeszéljen titeket bármiről is és tényleg küzdjetek a választott egyetemetekért.

És ha nem tudjátok merre tovább, akkor sem kell kétségbeesni. A minden évben megjelenő Felvi tájoló legyen idén a bibliátok, mindenképpen olvassátok el. Az összes szak benne van mindenféle statisztikákkal. Ha kérdésetek van, forduljatok tanáraitokhoz, idősebb barátaitokhoz vagy egy felnőtthöz, nagyon fontos, hogy mindenre választ kapjatok.

Saját tapasztalatból mondom, hogy nem vagyunk tisztában a lehetőségeinkkel továbbtanulás, pontszámítás terén, ezért érdemes még most utánanézni mindennek, érdeklődni a felvi ügyfélszolgálatnál vagy keresgélni interneten. Sajnos ez tényleg nagyon nagy probléma, mert az iskolákban nem fektetnek erre elég nagy hangsúlyt és mindennek mi isszuk meg a levét.

Hamarosan jelentkezek hasonló témájú bejegyzésekkel, szeretnék tanácsokat adni a produktív felkészülésről. Mivel én sem tudok mindent, éppen ezért csak saját tapasztalatimat tudom átadni, de remélem azok is hasznosak lesznek. Az eddigi visszajelzésekért hatalmas köszönet jár, nagyon jól esik, illetve a ritkán posztolásért szeretnék elnézést kérni, tudom, gyakrabban kéne posztokat írnom. :)