vasárnap, június 25, 2017

,

Sziasztok!
Elkészítettem kettő hetitervezőt, remélem tetszeni fognak. A késöbbiekben is tervezek hasonlóakat, már el is kezdtem egy Van Gogh festményekkel díszetett ugyancsak heti tervezőt, de több típusút szeretnék majd csinálni. Például majd szeretnék vizsgaidőszakra, illetve ismétlésekre tervezőket, mindezek mellett órarendeket, tennivaló listákat és egyéb nyomtatható tervezőt.
Ezek még elég egyszerűek lettek, de azért remélem elnyeri tetszésteket. A képre kattintva letölthetitek őket.


kedd, június 13, 2017

,

Nyílt titok, hogy hatalmas problémák vannak az oktatási rendszerünkkel. A tanulók fáradtak, túlterheltek, nincs idő semmire, egyre nehezebb bejutni a felsőoktatásba és még sorolhatnám azokat a gondokat, amikkel ma szembe kell néznünk. Azonban ez a bejegyzés kivételesen nem erről fog szólni.
Nagyon könnyű mindent az oktatási rendszerünkre fogni. A diákok hirtelen mindent feleslegesnek titulálnak és helyette "hasznosabb" dolgokat szeretne tanulni mindenki. Persze, ennek az állításnak van igazságalapja, nem is kevés, azonban rengetegen estek át a ló túloldalára. Párszor már felvetődött bennem, hogy írok erről egy bejegyzést, de mindig elvetettem. Azonban egy facebookon olvasott komment most túlságosan felháborított épp ezért itt az ideje leírni erről a véleményem.
A komment a szokásos "semmi értelme a másodfokú egyenlet megtanulásának, ahogyan a tatárjárás és Ady Endre verseinek ismeretének sem" szöveget nyomta. Nagyon szeretnek "fáradt" és túlterhelt tanulók arról panaszkodni, hogy az életben sosem fogják használni a pitagorasz-tételt vagy a másodfokú egyenlet megoldóképletét, és a történelem tananyagot sem fogja soha senki megkérdezni tőlük az utcán, sőt, Petőfi verseit sem kell tudnia soha felmondani.
Hát nyilván nem, de elárulok egy titkot: ezeket nem is azért tanuljuk, mert majd egy szép nap használni kell őket. Nyilvánvalóan nem, nem is értem, miért hiszi ezt mindenki. Másik problémám ezzel a gondolkodásmóddal, hogy mindig a legegyszerűbb tananyagokat emelik ki. Komolyan, akinek problémát okoz memorizálni olyan egyszerű dolgot, mint a tatárjárás, vagy nehézségekbe ütközik a másodfokúegyenlet megoldásánál, az vagy -mondjuk ki őszintén- szörnyen buta vagy csak borzasztóan lusta és két percet nem volt arra hajlandó szánni a drága idejéből arra, hogy megértse őket, az utóbbira pedig nagyobb az esély. Remélem senkit nem bántottam meg ezzel, de gondolkozzunk el egy picit: ezeket megtanulni tényleg annyira megerőltető?
De akkor most vegyük sorrendbe mit miért is kell megtanulnunk, miért "erőszakolnak ránk" bizonyos tananyagokat. Ebben a bejegyzésben a legalapabb tantárgyakról fogok beszélni, a matematikáról, történelemről, irodalomról és nyelvtanról.

Matematika

Mindazok mellett, hogy fejleszti a logikát olyan matematikai számítások megértése, mint egyenletek megoldása, másodfokú egyenletrendszer, sin,cos használata, különböző összefüggéseket is segít észrevenni. Erre valóak például az egyenletrendszerek megértése. Nyilván az életben nem ezeket kell használni, de tornáztatjuk az agyunkat és "a nagybetűs életben" sokkal hamarabb átláthatunk dolgokat. Ez körülbelül olyan, mint mikor oviban memóriakártyával játszottunk. Az is elképesztően fontos, de mégis mikor vesszük hasznát az életbe? Soha, de mégis szükséges, hogy egy gyerek játszon ilyen játékokkal. A matematika mindemellett szabályok halmaza, amiket egyszerűen be kell tartani, mert csak úgy működhetnek megfelelően a dolgok, az életben pedig hasonlóképpen ugyanez történik. A geometria pedig ugyancsak segít abban, hogy összefüggéseket vegyünk észre, átlássunk dolgokat. A szöveges feladatok pedig megint csak a logikai képességhez kötődnek, illetve ahhoz, hogy elsajátítsunk egy olyan képességet, hogy egy szövegből ki tudjuk hámozni a számunkra fontos, szükséges információkat, lényeges adatokat, illetve következtetéseket tudjunk levonni az olvasott szövegből. Ha ezekre odafigyelünk, késöbb sokkal komplexebb, absztraktabb témákban is rugalmasan tudunk majd gondolkodni.

Történelem

Világéletemben felháborított, mikor valaki feleslegesnek titulálta ezt a tárgyat. Egyrészt, meg kell említenem, hogy a nemzeti öntudatunk illetve alapműveltségünk miatt is fontos, hogy tanuljunk történelmet. Képzeljünk el egy világot, ahol nem oktatnak történelmet és a múltról szóló történetek hallás alapján terjednek. Bárki állíthatna bármit, nem lenne megbízható információ illetve fogalmunk sem lenne, kik vagyunk, kik élnek a környezetünkben, mi vezetett ahhoz, hogy jelenleg ilyen világot élünk. Sőt, elég nagy eséllyel nem is élnénk ilyen világot.
A másik, hogyha nem értjük/ismerjük a múltat, nem irányíthatjuk a jelent. "A történelem ismétli önmagát" mondás nem véletlenül jött létre. Ha valaki odafigyelt órán egy picit is, az nyilván észrevette, hogy mindig ugyanaz történt: virágkor, háborúk, lázadás, hanyatlás, új rendszer, fejlődés, virágkor/békeidőszak majd újra az egész. Új rendszerek alakultak, megismertük törin, hogy mi jellemez egy működőképes demokráciát, láttunk példát áldemokráciákra, autoriter azaz tekintélyelvű rendszerekre, szocializmusra, tudjuk, hogy milyen egy zsarnoki rendszer,  milyen a diktatúra, tudjuk, hogy mik vezethetnek elnyomáshoz, tulajdonképpen mindenre láttunk példát. Ha ezeket nem ismerjük, hogy akarnánk magunkat megvédeni ezektől?
Persze lehet mondani, hogy a történelmet a győztesek írják, illetve nem minden úgy történt, ahogyan azt leírják, de ez nem teszi feleslegessé ezt a tárgyat. Sőt.
Aki olvasta George Orwell 1984 című disztópikus regényét, az tudhatja, milyen egy olyan társadalom, ahol nap mint nap átírhatják a történelmet. Az emberek manipulálhatóak, átverhetőek, befolyásolhatóak a regényben és úgy gondolom, hogy ettől mi sem állunk annyira messze. Az oktatás hiánya tette őket ezzé, nincsenek tudatában azzal, mi történt pár éve, épp ezért nem tehetnek semit az elnyomásuk ellen, arról nem is beszélve, hogy nem is tudják, hogy el vannak nyomva, mert nem tudják, hogy milyen másképp. Ha nem lenne történelem, mi sem ismernénk különző társadalmi rendszereket, csak azt, amiben éppen élünk. Nyilván lenne olyan, aki rájönne, hogy nem lehetett mindig minden így, illetve ez nem jó, de a csordaszellemnek köszönhetően a többséget nem feltétlen a lázadás szelleme jellemezné.

Irodalom

Egyetértek azzal, hogy a kötelezőolvasmányok nem korosztálynak megfelelően vannak elosztva, ahogyan azzal is, hogy vannak nagyon rossz választások is. Én személy szerint például nem adnék egy hatodikosnak oda egy Egri Csillagokat, ahogyan gimnáziumban nem olvastatnék még emelt szinten sem Szigeti Veszedelmet. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy elképesztően fontosak a kötelezők. Egyrészt sokkal több értéket képviselnek, mint sok más mai könyv, megismerhetünk régebbi nyelvezetet, korokat, társadalmi problémákat. Ezek a regények, ahogyan a versek is, szélesítik gondolkodásmódunkat, elgondolkodtatnak, színesítik világnézetünket, gyarapodik a szókincsünk, jobb nyelvhasználók leszünk - gondoljunk a költői eszközök használatára, teljesen más gondolkodást kíván, és azzal, hogy egy dolgot másképp is ki tudunk fejezni, fejlesztjük kommunikációs és kifejezőképességünket -, mindemellet adnak hozzánk valamit. Az egy dolog, hogy nem tetszenek bizonyos kötelezők, én például soha többé nem akarom látni Flaubert - Bovaryné illetve Hoffmann - Az arany virágcserép című könyvét. Az, hogy mi tetszik/nem tetszik, egy teljesen más dolog, sőt valójában tök jó, hogy véleményt tudunk alkotni, méghozzá szabadon! Nem azt mondom, hogy az irodalom minden részét szeressük, de olvassunk tudatosan, legyünk nyitottak, gyarapodjunk, alkossunk véleményt és legyünk művelt, olvasott értelmiségiek.

Nyelvtan

Olyan világban élünk, amikor azok, akik nem tudnak helyesen írni, felháborodnak és "nyelvtannácinak" hívják azokat, akik kijavítják őket. Sőt, a nagy többség még ki is áll ezek mellett az emberek mellett. Itt gyorsan megjegyezném, hogy nem azokkal van probléma, akik diszlexiával, diszgráfivával és egyebekkel küzdenek, hanem azokról, akik nem akarnak helyesen írni mert minek.
Egyrészt a saját anyanyelvünkről van szó, ha nem tudnánk használni megfelelően, lehet itt is célszerű lenne bevezetni Orwell - 1984 című regényében szereplő újbeszél nyelvet, ami valójában az angol  nyelv lebutított változata. Van egy csodaszép, szabályokkal teli nyelvünk, miért nem akarja használni senki? Egyrészt rengeteg mindent elárul a használójáról, ha valaki nem tud helyesen írni, nem ismeri a nyelvtani szabályokat, azt nem lehet komolyan venni, így munkát is nehezebben szerezhet az ember.

Ennyit szerettem volna mondani. Mégegyszer mondom, én magam is látom, milyen problémák vannak az oktatással, azonban azokat már párszor elmondták előttem, nem szeretném megismételni. Viszont a tanulók hozzáállásával senki nem foglalkozik, sőt, mivel mindenki mérges (jogosan), csak még igazabbnak hangzik az, amit a lusta, tanulni nem akaró diákok mondanak.
A változás mindenképp szükséges, de ne feledjétek: tanulni fontos! Gondoljatok azokra a nőkre, akiknek még mindig nincs joguk arra, hogy tanuljanak, vagy gondoljatok a középkorra, amikor a katolikus egyház uralma alatt csak az egyház tagjai tudtak írni és olvasni. Éljetek azzal az alapvető jogotokkal, hogy tanulhattok, vannak emberek ma, a 21. században, akik ezt nem tehetik meg. Ti igen, sajátítsatok el annyi képességet, amennyit csak tudtok, legyetek kritikusak, mérlegeljétek az információkat és mindig legyetek nyitottak az újra és egyben a régire.
Ha bármilyen megjegyzésetek van a bejegyzéssel kapcsolatban, legyen az negatív vagy pozitív, írjatok kommentet nyugodtan, ahogyan akkor is, ha hozzászólnátok a témához.
Rebeka

vasárnap, június 11, 2017

,
A kollégista élet egy sajátos életforma. Akárhogy spórol az ember, akármilyen tippeket próbál bevetni, valamiért mindig azonosulni tud az ember a kolis meme világgal. Ha az ember sosem volt kollégista, az első év elég nagy újdonságnak számít, egyrészt hozzá kell szokni ahhoz, hogy nincs otthon az ember a családja körében, hetente/kéthetente esetleg havi szinten utazni kell, meg kell tanulni együtt élni idegen emberekkel és persze kisebb-nagyobb segítségekkel egyedül kell gondoskodni magunkról.
Hogy ezek kinek hogy mennek, személyenként eltérő, számít az, hogy ki milyen családi háttérből szakad ki, milyen az otthoni anyagi helyzet, mennyire önálló, illetve mennyire alkalmazkodó típus. Beleszokni egy idegen környezetbe sosem egyszerű, főleg, hogy magával von bizonyos dolgokat, például meg kell tanulni kezelni a pénzt.
Meg kell tanulni beosztani a rendelkezésedre álló pénzt és magadra kell vásárolnod teljesen egyedül, többek között kaját. Persze aztán ott van az is, hogy veszel magadnak pár apróságot, ruhákat, elmész kávézni valahova, aki bulizni is jár, annak a belépőre és az alkoholra is számítani kell, az utazásról pedig még nem is beszéltem. Akármennyire is odafigyel az ember, gyakran ütközünk abba a problémába, hogy nem tudjuk, hova lett a pénzünk és akárhogy számolgatunk, mi biztos, hogy nem költöttünk ennyit.
A mai bejegyzésben ebben szeretnék pár tippet adni azok alapján, hogy én idén hogyan próbáltam költséghatékonyan vásárolni, spórolni és számontartani a költségeimet. Nem leszek álszent, ez nem mindig sikerült nekem sem, azonban próbálkozom és remélhetőleg jövőre még rendszerezettebb leszek ezen a részen is.

Tartsd számon kiadásaidat egy alkalmazás segítségével!

Rengeteg alkalmazást találhatunk, amivel rendszerezhetjük kiadásainkat/bevételeinket. Nekem személyes kedvencem a Money Lover, amit androidra és iOS-ra is letölthettek. Egyrészt forintot is tud kezelni, a kiadásaitokat pedig csoportosítani tudjátok, így havonta ellenőrizni tudjátok, mire adtatok ki többet. Étel, ruha, éttermi étkezés, ajándék vásárlás, csak hogy egy párat említsek a kategóriák közül, de tetszőlegeset is létrehozhattok, továbbá leírást adhattok a kiadásokhoz, hogy később emlékezzetek, mit is vásároltatok pontosan. Mindemellett a bevételeket is bevihetitek ugyancsak csoportosítva. Ami nekem különösen tetszik, hogy készpénzt és bankkártyát külön is számolja (természetesen összbevételt/kiadást is mutat), viszont nem kell megadni semmilyen adatot a bankkártyádhoz.
Egyrészt nem csak láthatjuk mikre adtunk ki pénzt, de ezzel akár megállj is parancsolhatunk magunknak, ha esetleg feleslegesen szeretnénk venni valamit. Bármikor ellenőrizhetjük, mennyi pénzünk van jelenleg, kinek tartozunk/ki tartozik nekünk.
Ha nem szeretnétek telefonon vezetni, akkor határidőnaplótokban vagy egy külön erre szánt jegyzetfüzetben is készíthettek pénzügyi tervezőket. Szerintem ez időigényesebb, mert bár annak ellenére, hogy jobban szeretek papíralapú határidőnaplókat használni, ezt szívesebben vezetem a telefonom, ugyanis mindig nálam van, így azonnal beleírhatom a legutóbbi kiadásomat. 

Legyen egy havi költségvetésed!

Célszerű úgy vásárolni, hogy tudod, hogy mennyi pénzt adhatsz ki bizonyos dolgokra egy-egy hónapban. Egyik szobatársam ezt nagyon hatékonyan csinálta, megtervezte, mennyi pénzt költ heti szinten kajára és ehhez mindig tartotta magát. Nem szükséges pontos összegeket belőni, mert természetesen nem mindig tudja magát tartani az ember ezekhez, elég egy körülbelüli érték is. Én próbáltam 2000-2500 forintból heti szinten bevásárolni kaját, persze ehhez még nem számoltam hozzá azt, ha külön rendeltem pizzát vagy beültem valahova enni. Ezektől eltekintve viszont szinte sikerült magamat tartani a limithez.
Ha nem is költségvetést tervezel, de minden hónap elején érdemes felírogatni azokat, amikre mindenképpen kell pénzt kiadnod, hogy tudd, ezektől eltekintve mennyi pénzből gazdálkodhatsz. Ezek jöhetnek szóba:
  • Utazás - bérlet (helyi illetve távolsági), ha esetleg valaki kocsival jár, akkor benzin
  • Tisztálkodási szerek
  • kollégiumi díj/albérlet ára, rezsi
  • előfizetések - telefon, tv, spotify stb.
  • egyéb
Általában ezek azok az összegek, amikre gondolni kell ilyenkor, gondolom mindenki tisztában van a sajátjaival. A tisztálkodási szereket persze nem vesz havonta az ember, de mindig akad valami, amit körülbelül ezzel a gyakorisággal pótolni/cserélni kell, ez lehet sampon, tusfürdő, wc papír, szappan, stb. és valljuk be, ezek eléggé szükségesek. A lakhatás persze mindenki számára egyéni, ha valakinek esetleg a szülők fizetik, nyilván ez kiesik, de szükséges tartottam ezt is megemlíteni, ugyanis ezekkel jó ha tisztában van az emberrel.

Tervezd meg, mit fogsz enni!

Érdemes hétvégén átgondolni, következő héten miket szeretnél enni. Ha már van egy kész terved, sokkal könnyebb lesz elmenned vásárolni. Egyrészt az egész heti bevásárlást letudhatod hét elején, másrészt nem az utolsó pillanatban kell kitalálnod melyik nap mit fogsz főzni/hova fogsz menni enni. Igen, azt is érdemes előre eltervezni, hogy melyik nap hova ülsz be ebédelni, így ennek hála előre tudni fogod, mi az, amire pénzt fogsz kiadni.
Az is hasznos, ha szobatársa(i)ddal összefogtok és megtervezitek, mikor fogtok közösen főzni. Így eloszthatjátok a költségeket, mindenkinek sokkal inkább megéri majd. 

Készíts bevásárlólistát!

Érdemes bevásárlások előtt felírni magadnak a legszükségesebb dolgokat. Hogy őszinte legyek én elég nehezen tartom magam ezekhez, általában mindig eszembe jut valami a boltban, hogy persze erre is szükségem van, de próbálok nem túlzottan eltérni tőle. Legalább ad valamiféle keretet, hogy tudd, mi az, amit feltétlen venned kell. Ha esetleg tudod, hogy úgyis túlköltekeznéd, érdemes megadnod magadnak egy keretet, hogy ezen felül körülbelül mennyit költhetsz.
Ennél a pontnál szeretnék még egy apró tippet megemlíteni. Ne vegyél rágcsálnivalót! Persze nem azt mondom, hogy soha ne vegyél magadnak csokit, chipset, mert persze, néha ezek kellenek, jól esnek az embernek. Azonban vannak olyanok, akik minden egyes vásárlásnál meglepik magukat valamivel, pedig nem kéne. Egyrészt, mert nem egészségesek, másrészt lehet, hogy csak pár száz forintot adsz ki rájuk, ezek havi szinten eléggé megdobhatják kiadásaidat. Ha szeretnél valami kis nassolnivalót venni, inkább gyümölcsöt/zöldséget vegyél, egyrészt sokszor olcsóbb (például egy alma), arról meg ne is beszéljünk, hogy egészségesebbek is. Erre viszont nem szabad sajnálni a pénzt. 

Figyeld meg, melyik bolt olcsóbb a környékeden!

Gondolom mindenki észrevette már, hogy egyes szupermarketek olcsóbbak, mint mások. Nálunk ez úgy alakult, hogy az a bolt, ami legközelebb van a kollégiumhoz, az a legdrágább, amelyik pedig a legolcsóbb, az pedig egészen messze van. Emiatt állandóan mérlegelnem kell, pontosan mikre van szükségem, merre menjek el, mert tudom, hogy míg az egyikben pár apróságért kifizetek több, mint egy ezrest, a másik helyen 2500 forintból rengeteg mindent meg tudok venni. Érdemes több boltot is felkeresni, árakat összehasonlítani és természetesen a minőségre is figyelni. Neveket direkt nem írtam, plusz nem is nagyon lehet általánosítani. Válaszd azt a helyed, ami a legkedvezőbb a pénztárcádnak! 

Biztos szükséged van rá?

Legyen szó élelmiszerek vásárlásáról, ruhákról, sminkekről vagy egyéb apróságokról, sokszor előfordul, hogy megveszünk dolgokat, amikre valójában az égvilágon semmi szükségünk vagy azért, mert már van vagy azért mert úgy sem használnánk sosem. Ételből is könnyű felraktározni többet, és persze, inkább legyen több, mint kevesebb, de az étel romlandó. Velem is előfordult már, hogy vettem kenyeret és mellé vettem kiflit, kalácsot, péksütit és tulajdonképpen csak kidobtam az ablakon a pénzem. A boltban hirtelen nagyon kellettek ezek, úgy voltam vele, hogy biztos meg fogom enni, de ez nem történt meg és rám maradt egy csomó kaja. Smink és ruha terén nagyobb önuralommal rendelkezem, ott jobban át tudom gondolni a dolgokat, de ha ti ott is hajlamosak vagytok megvenni felesleges dolgokat, akkor érdemes feltenni magatoknak a kérdést:
Biztosan szükségem van rá? Ha ételről van szó, megkérdezheted magadtól, hogy biztosan meg fogod-e enni, el fog-e fogyni pár napon belül esetleg mennyi kajád van már egyébként is. Ha ruháról, jöhetnek a szokásos kérdések: Sokszor fogod hordani? Összesen hány ruhadarabhoz tudod viselni? Van már ilyened? Csak azért, hogy legyen vagy legyen még egy, ne vegyél meg semmit. Persze néha-néha megengedheti magának az ember afféle önjutalmazásként, de fontos, hogy okosan vásároljunk.

Ne menj egyedül vásárolni!

Ha tudod magadról, hogy egyedül mindenféle kacatra rábeszéled magad, órákig képes vagy nézelődni még akkor is, amikor sietned kéne, akkor mindenféleképpen hasznos egy társ. Persze az is lényeges szempont, hogy ki jön veled, ugyanis ha valaki ugyanúgy órákat el tud tölteni egy boltban, mint te, akkor nem ő a te embered. Ha van valaki, akiről tudod, hogy célirányosan vásárol, csak azt veszi meg, ait szeretne, akkor menjetek együtt, sokkal gyorsabb lesz.Az előző tippet is használhatjátok, ugyanis segíthettek egymásnak a vásárlásban úgy, hogy megkérdezitek a másikat, hogy biztosan szükség-e van arra, amit épp megvenni készül. 

Csak bizonyos mennyiségű készpénzt vigyél vásárolni!

Bankkártyával fizetni egyszerű, de van egy nagy hátránya: nem tudsz megállj parancsolni magadnak, mert nem látod magad előtt, fizikailag mennyi pénzed van. Vásárlás előtt tegyél el magadnak annyi pénzt, amennyi a limited, amennyit maximum költhetsz, a bankkártyát pedig ne vidd magaddal. Így lesz egy kereted, amiből gazdálkodhatsz és nem lesz rá egyáltalán lehetőséged, hogy ezt túllépd.

Vigyél otthonról kaját!

Nem azt mondom, hogy mielőtt visszamész a kollégiumba, foszd ki az otthoni hűtőt, de ha egy-két dolgot már otthonról hozol, kevesebbet kell költened mikor elmész vásárolni. Ha viszel pár kiflit, egy csomag sonkát vagy esetleg pár zöldséget, rögtön megspórolsz pár száz forintot, amiért nagyon hálás leszel magadnak.

Persely

Idén ezt még nem alkalmaztuk, de jövőre szobatársammal terveztünk egy perselyt, amibe mindig beleteszünk egy kis aprót. Sokszor van olyan helyzet, hogy vagy már nincs nálunk készpénz vagy egyáltalán nincs pénzünk, pedig akkor mennénk valahova/rendelnénk pizzát/vennénk valamit. Ilyenkor ez a lassan gyűjtött pénz nagyon hasznos lesz remélhetőleg, vészhelyzet esetén jó lesz a tudat, hogy van egy kis félretett pénz. Ha nem szeretnél valakivel összefogni/egyedül laksz, akkor természetesen magadnak is elkezdheted a félretett pénz gyűjtögetését.

Szerezz pénzt! Mit csinálj, ha nincs időd dolgozni?

Hiába van lehetőség diákmunkára, nem egyszerű egyetem mellett dolgozni, persze nem lehetetlen. Azonban ha nem szeretnéd erre hajtani a fejed, mert elvenné az időt a tanulástól, azonban szükséged van egy kis plusz pénzre, nem kell kétségbeesned.
1. Tanulj, hogy következő félévben kapj ösztöndíjat!
Eléggé magától értetődő a dolog, azonban fontos megemlíteni. Az átlag, amitől ösztöndíjat adnak az egyetemenként/szakonként/évfolyamonként eltérő. Egyetemed oldalán biztos találsz információt arról, hogy hány ösztöndíjsáv van, megnézheted előző évek átlagait, hogy tudd, körülbelül mire számíthatsz. Szerintem tanulásnál eléggé motiváló a tudat, hogyha igazán jó átlagod lesz, akkor kapsz pénzt még akkor is, ha nem óriási összegekről beszélünk. Havi szinten azonban nagyon nagy segítség tud lenni.
2. Tarts magánórát!
Ha tudod, hogy egy tantárgyból/nyelvből nagyon jó vagy, akkor érdemes magántanárnak állni. Nyelvszakosként magától értetődő, hogy több szaktársam angol órákat ad, de nem kell feltétlen nyelvekben gondolkodni. Egyik nap az egyetemen a mellettem lévő asztalnál éppen matek korrepetálás folyt. Érettségik előtt érdemes középiskolásokat keresni, nekik biztos szükségük lesz korrepetálásra, de az egyetemen is biztosan akad valaki, akinek tudsz segíteni. Az árak persze eltérők, ismerek olyat, aki óránként 1000 forintot kér. Nem egy nagy összeg, de minden forint számít.
3. Add el felesleges dolgaidat!
Ha létezik kolis csoport, akkor ott, de bármely más facebookos csoportokban meghírdetheted már nem használt ruháidat. A határ a csillagos ég, egy kolis lány egyszer nescafe instantkávékat árult, tényleg bármit el lehet adni. Telefontokot, cipőt, ékszert, laptoptáskát, bármit.

Remélem tetszett ez a bejegyzés és tudtam segíteni ezekkel a tippekkel. Ha van véleményetek, tapasztalatok a témával kapcsolatban, esetleg nektek is van személyes tippetek, akkor írjátok meg őket kommentben, nagyon kíváncsi vagyok, ti hogyan spóroltok illetve szereztek pénzt. Ebben a bejegyzésben már említettem az egészséges étkezés témáját, egy bejegyzésben hamarosan ehhez is szeretnék tippeket adni.

Hasznos linkek:
budget planner printables
diehardstduyblr's printables

szerda, június 07, 2017

,



Sziasztok!
A mai bejegyzésben szeretném elindítani a Freshman Advice rovatot, amiben, mint a neve is sugalja, tanácsokat szeretnék adni a gólyaévre. Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy mindez csak a saját tapasztalataimon fog nyugodni, kérlek ezt észben tartva olvassátok a bejegyzéseket. Lehet, sőt biztos, hogy nektek teljesen más élményeitek lesznek, de azért remélem, hogy valamelyest hasznosak lesznek ezek az írások.
Egyetem előtt az ember két szakasz határán mozog. Egyrészt véget ért a középsuli, kiszakadtok a jól megszokott közegből, aztán július közepén megérkezik majd az a bizonyos sms. Ha minden jól megy, úgy fog szólni, hogy "Elérte a választott egyetemed ponthatárát", ez után pedig kezdetét veszi valami új. Nem sokkal később megérkezik a postai felvételi értesítőtök, ebben minden le lesz írva, amit tudnotok kell; hogyan jelentkezhettek kollégiumba, mikor lesz a beiratkozás, miket vigyetek rá, hogyan kell diákigazolványt igényelni, illetve a gólyatábori értesítő. Ez után szinte rögtön meg fognak születni facebookon a karotok, illetve szakotok gólyacsoportja. Személyes megjegyzésnek mondom, hogy én mindenkit lenyomoztam, szinte azonnal feltűnt kik lesznek azok az arcok, akik ismertebbek lesznek. Rögtön elkezdtem izgulni, vajon be tudok-e majd illeszkedni, lesznek-e barátaim. Ezek a kérdések gondolom bennetek is fel fognak merülni, így szeretnék pár tippet adni, én mit csináltam.

Gólyatábor

Hogy őszinte legyek, én nem mentem gólyatáborba, így talán ez a rész nem is túl relatable, viszont szeretném leírni miért nem mentem, illetve miket hallottam a gólyatáborról szaktársaimtól.
Én eléggé introvertált személyiség vagyok, nehezen nyílok meg mások előtt, főleg a tömeget nem bírom elviselni. Nem is szeretek alkoholizálni, tavaly egyáltalán nem is ittam semmit, így tudtam, hogy engem feszélyezne a tudat, hogy nem iszok míg mások viszont igen. Persze lehet mondani, hogy nem néznek ki, semmi sem kötelező, de tudom, hogy én feleslegesen is ezen aggódtam volna. Persze elgondolkodtam ennek ellenére azon, hogy elmenjek, méghozzá lehet, hogy jól is éreztem volna magam. A Debreceni Egyetem gólyatáboráról tudok csak nyilatkozni, ami az ország egyik legbiztonságosabb, legszervezettebb gólyatábora, semmiféle erkölcstelen dologtól nem kell félni. A csoportvezetők sem lehetnek akárkik, persze előfordul, hogy bekerül egy-egy "leszarom a csoportom és bulizok, mint állat" személy, de akikről hallottam, nem volt velük baj. Szuper fellépők jöttek, volt tűzijáték, illetve borkóstolás is, mindez az Egyetem téren volt, A szállás pedig az egyetem közvetlen közelében lévő Kossuth Lajos Kollégiumokban  illetve a Markusovszky 2 Kollégiumban volt. Ez persze szuperül hangzik, én mégsem éreztem magam kész egy több napos bulizásra.
Ha te is zárkózottabb személy vagy, ne tántorítson el az én döntésem. Ismerek olyat, aki hasonlóan félénkebb volt, de elment a gólyatáborba és nagyon jól érezte magát. Nem tudhatod melyik a jó döntés, bennem néha felvetül a gondolat, hogy lehet el kellett volna mennem.
De visszanézve, nem indultam hátrányból. Nem csak én nem mentem el, a gyakorikérdéseken olvasható legendák ellenére nem lett "senkit nem engedünk be közénk" csapat azokból, akik viszont ott voltak. Rengeteg lehetőség lesz arra, hogy barátkozzatok, a gólyatábor nem élet-halál kérdése, nem fogja az egyetemi tanulmányaitok szocializációját meghatározni.


Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy teljesebb képet tudjak adni erről a pontról, szükséges egy beszámoló egy olyan embertől, aki ott volt gólyatáborban. Egyik kedves barátnőm, Viki, akinek ezúttal is nagyon köszönöm a segítséget és a közreműködést, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elsőéves hallgatója szívesen válaszolt kérdéseimre és őszintén leírta élményeit.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán az általánostól eltérően év elején úgynevezett gólyanapok vannak, ami annyit tesz, hogy napközben vannak a programok, estére pedig mindenki hazamegy.
1) Mennyire vagy/voltál zárkózott a gólyatábor előtt illetve, ha az voltál, miért mentél el mégis?
Elképesztő módon zárkózott voltam, tudjátok, mindig van egy ember az osztályban, aki csak ül egész szünetben csendben, meg a beszélgetéseknél is háttérbe szorul, na az voltam én. Hogy mégis miért mentem el a gólyanapokra? Nagyon egyszerű, féltem attól, hogy ha nem megyek el, kirekesztődöm (utólag, mint kiderült, kár volt ettől félnem). A másik indokom pedig az volt, hogy ki akartam próbálni, hogy hogy reagálok arra, ha kilépek a komfort zónámból. Életem legjobb döntésének bizonyult, mert talán, ha nem megyek el, most nem itt tartanék.
 2) Hogyan zajlottak a gólyanapok? Mi volt a program?
Az egész program 5 napos volt és egy adott téma köré épült. Ami az alábbi volt: „Doctor Who egy utazás során arra lett kíváncsi, hogy melyik korban is volt a legjobb, legboldogabb élni, ezért elhatározta, hogy meglátogat olyan népcsoportokat, akik meghatározóak voltak saját korukban, így bejárva az emberiség történelmét. Eljutott Inkákhoz, Ősemberekhez, ‘20-as évek Amerikájához, Maorikhoz, Magyarokhoz, Oroszokhoz, Bajorokhoz, Mexikóiakhoz és a Vikingekhez is.” Ahogy a témából is látszik, különböző csoportokra voltunk osztva és így voltak különböző állomások ügyességi feladatokkal és a pihenő időben pedig a csapaton belüli ismerkedés volt a fő téma. Személyes kedvenc játékom ezek közül a ’Szeretlek, de nem mosolygok rád’. A nap végén általában közös kocsmázás volt a program, de ez nem volt kötelező (én egyik nap sem voltam, ezt akkor még túl nagy lépés lett volna a komfortzónámon kívülre). A legelképesztőbb dolog nekem az volt, hogy nem az a fajta dolog volt ez, mint általában az ilyen év eleji fantasztikumok, hogy hulla részegen fetreng mindenki valahol, hanem ténylegesen az ismerkedésről, a csapatösszetartásról szólt.
3) Mennyire volt könnyű ismerkedni? Hogy vetted rá magad arra, hogy igenis részt vegyél a programokon és nyiss mások felé?
Saját magamat is megleptem, hogy mennyire könnyen ment az ismerkedés, talán annak köszönhetően is volt ez, mert mindenki elképesztően befogadó volt. Rajtam kívül még egy lány a második nap ment először, így rögtön volt közös témánk, de mindenki irtózatosan aranyos volt. Kb fél óra után éreztem úgy magam, hogy talán végre egy társaság része lehetek.
4) Megmaradt az a csapat, akit megismertél?
Elképesztő módon összetartó lett a mi kis társaságunk, tényleg mindenki ott segít a másiknak, ahol tud. Közös programokat szervezünk és bármi van támogatjuk egymást. De ez jellemző az egész ITK hangulatára is, egyszerűen nem tudsz egyedül lenni itt. Úgy tudnám jellemezni magunkat, mint a legszínesebb társaság, akivel valaha találkozhatsz, van visszahúzódó, csendes, nagyszájú, bulizós. Minden személyiségtípus megtalálható és mindenkinek megvan a maga története. Szerintem nincs nagyon közöttünk olyan, aki ne tudná milyen az, ha te vagy a különc és pont ezért alkotunk irtózatosan jó csapatot.
5) Kiknek ajánlanád a gólyanapokat? Egyszerűen bárkinek. Ha szeretsz társaságban lenni, akkor azért kihagyhatatlan, ha meg nem, akkor azért. Ez most kicsit furán hangzik, de tényleg így van. Az ITK hangulatot egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia, csak akkor lehet igazán megérteni, hogy miről is beszélek. Itt nincs olyan, hogy valaki ne számítana és elképesztően sokat tud a gólyanapok szellemisége változtatni rajtad. Megérted, hogy milyen is egy igazi társaság, ahol tényleg érdekli az embereket, hogy ki vagy.
6) Mennyire volt durva? Manapság sokat hallani durva, erkölcstelen gólyatáboros sztorikról, az ELTE gólyatáborával kapcsolatos 2004-es botrány, amikor megerőszakoltak egy lányt nagy visszhangot kapott a sajtóban. Erről mik a tapasztalataid? Mennyire biztonságosak/szabályozottak a PPKE – ITK által szervezett gólyanapok?
Szerintem az összes éveleji egyetemi összeruccanás közül ez a lehető legkulturáltabb. Napközben semmi olyan nem volt, hogy alkohol fogyasztásra „köteleztek” volna, sőt(!) az animátorok által biztosított büfében délután ötig semmi alkohol tartalmú italt nem lehetett kapni. Az esti kocsmázások is teljesen jó hangulatban teltek, ahogy a többiek elmondásából megtudtam. De semmilyen botrányos dolog nem történt.

Kollégium


Szerintem szuper lehetőség az ismerkedésre a kollégium. Persze amilyen jól, ugyanolyan rosszul is elsülhet a dolog, mindenesetre nem kell tragédiaként felfogni a kolis életet, én például nagyon is élveztem. A szobatársaddal/szobatársaiddal fogsz élni a következő egy évben, meg kell tanulnotok együtt élni. Lehet nem lesztek legjobb barátok, de közös élményeitek biztos, hogy lesznek. Este néha nézzetek filmet, beszéljétek meg, hogy közösen főztök néha. Nyilván nem kell állandóan közös programot szervezni, de a fenti lehetőségek egyrészt összeszoktatnak az elején, másrészt akár vicces sztorik is kisülhetnek a dologból. Légy nyitott a másik felé, de ne akarj belemászni a személyes terébe.

A szobatársaidon kívül rengetegen élnek ott, ha közös konyha van, akkor ott is könnyű szóba elegyedni másokkal. Ha van egy közös tér, koliklub vagy bármilyen más hely, akkor nyugodtan menjetek el. Kolis programok is szoktak lenni, azokat is ajánlom.

Előadások/Szemináriumok


Szerintem ez a legegyszerűbb mód arra, hogy megismerd a szaktársaidat. Azt hittem, hogy nagyon nehéz lesz, de nagyon természetesen ment az egész. Egyik volt osztálytársam sokat panaszkodott arra, hogy nem ismeri a szaktársait, nem beszélnek vele, sajnos hiába tanácsoltam neki, hogy nyugodtan menjen oda hozzájuk, ő csak megkérdezte, hogy "Mert te odamennél vadidegen emberekhez?"

A válasz pedig igen! Odamegyek, odamentem és oda is fogok menni. Nincs mitől félni, a többiek is épp annyira félnek, mint te. Hogy mit mondj? Bármit! Első héten érdemes korán menni az első órákra, így ha megérkeztek, nem egy nagy tömeggel találjátok szembe magatokat. Kérdezzétek meg, hogy ők is erre meg erre az órára jöttek-e, a teremben jöhetnek a tipikus "leülhetek melléd?" kérdések. Dicsérjétek meg a felsőjét - ó, itt külön kiemelném, hogy vegyetek fel zenekaros vagy egyéb más fandomot hirdető felsőt. Ki tudja, lehet, hogy a mellettetek ülő épp akkora nagy Harry Potter, Doctor Who, Sherlock vagy Marvel fan, mint ti. Ez pedig mindig egy tök jó beszélgetéstéma. Merchandise is the key!

Persze ez mind rajtatok is múlik, ha látják rajtatok, hogy nyitottak vagytok, akkor hozzátok is odamennek majd. Elég egy mosoly, egy kedves szó és ki tudja, lehet egy tök jó barátot ismersz meg. Még nekem is sikerült! 

Szakestek illetve egyéb szakos/kari programok

A Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézete félévente rendez szakhetet, telis-tele szuper programokkal, köztüfk szakesttel, vacsival vagy esetleg piknikkel. Ha tudod, hogy azon az egyetemen/szakon is van hasonló (márpedig elég nagy eséllyel van) lehetőség, ezeket első évben se hagyjátok ki. Beszéljetek össze pár emberrel és menjetek el együtt, ismerkedjetek felsőbb évesekkel esetleg tanárokkal. Legyetek aktívak, vegyetek részt ezeken az eseményeken, örülni fognak nektek.
Ha a HÖK szervez programokat, azokon is vegyetek részt, de érdemes jelentkezni -persze csak ha nálatok is működik ilyen-, az egyetemen működő újsághoz mint újságíró. Kövessétek facebookon az egyetemetek HÖK oldalát, így rendszeresen értesültök majd ezekről a lehetőségekről, programokról.

Legyél segítőkész!

Elmondhatatlanul fontos, hogy megbízható emberként mutatkozz be szaktársaid előtt. Persze nem azt mondom, hogy legyél te a személyes jegyzetküldő szolgálat, de ha valaki egyszer kölcsönkéri a jegyzeteidet vagy nem ért valamit és tőled kér segítséget, ne utasítsd el rögtön. Főleg meg ne az elején! Egyrészt, ha rögtön nemet mondasz, te leszel az önző és gonosz szaktárs, ezt gondolom senki sem akarja. Ha tudják a többiek, hogy számíthatnak rád, mert up-to-date vagy, jó jegyzeteket csinálsz, akkor ők is másképp viszonyulnak hozzád. Persze ne essenek át a ló túloldalára, így néha mondj nyugodtan nemet, de ezzel még várj. A másik, amiért ez fontos, hogy így neked is szívesen küldenek majd jegyzetet, ugyanis biztos lesz olyan, hogy neked is szükséged lesz rá.

Ne akarj mindenkivel jóban lenni!

Ha úgy érzed, hogy valaki nem kedvel, ne akarj ezen mindenáron változtatni, sőt az sem baj, ha neked nem szimpatikus valaki. Egyetemen rengeteg-rengeteg ember van, ennek hála lehet, hogy maximum egy órán fogod látni azt, akivel nem vagy jóba, sőt, lehet, hogy sosem. Mindig más emberek fognak körül venni, persze, ha egy kis szakra jársz, ez nem feltétlen lesz így, de akkor sem leszel összezárva ugyanazokkal az emberekkel reggel nyolctól délután háromig, mint középsuliban. Épp ezért nem fontos, hogy mindenkit ismerj, mindenkivel jóban légy, semmiből nem maradtok ki. Ha látod, hogy van egy nagy társaság, aminek te nem vagy tagja, ne akarj mindenáron bekerülni, egyrészt, mert idegesítő, másrészt mert nincs értelme.  Csak nyugi.

Ne mondj nemet programokra!

Főleg ne tanév elején. Én elkövettem ezt a hibát leendő szobatársammal/szaktársammal, ugyanis lemondtam egy programot egészségügyi okok miatt. Akkor ez persze komoly érvnek tűnt, illetve az is volt, de ma már úgy látom, hogy attól még igazán elmehettem volna. Persze megértő volt, nem történt semmi baj és tényleg nagyon jó barátok lettünk, azonban sokszor eszembe jut az eset. Mi lett volna másképp, ha elmegyek? Nekem egy ideig bűntudatom is volt, azon kattogtam, hogy lehet, ezzel mindent rögtön elrontottam. Persze elmehetsz később is, de az sosem lesz ugyanolyan, mint az első közös programok.  Nem szerencsés így indítani leendő szaktársaiddal, ne vond ki magad a programokból, ezzel valamilyen szinten önként kívülállóvá teszed magad. Persze lehet van, aki nem ért ezzel egyet, azonban az első alkalmak igenis fontosak. Mivel senki nem ismeri egymást, itt kezdik megismerni egymást az emberek, első benyomások születnek, első közös élmények, amiket aztán hetekig emlegetnek majd. Ha valahova elmennek, menj el! Persze, ha őrült nagy bulizásra készülnek és tudod, hogy nem éreznéd jól magad mondj nyugodtan nemet, de ha olyan kiruccanást terveznek, amiben szívesen benne lennél legyél ott.
Persze most nem azt mondom, hogy mindig menj el, akárhová is hívnak, de azért fontos, hogy lássák, hogy nem velük/vele van bajod és nyitott vagy rájuk.


péntek, június 02, 2017

,

Sziasztok!
Kissé hosszú idő és egy személyesebb bejegyzés után úgy gondoltam, itt az ideje belevágni a blogolásba, mostmár remélhetőleg folyamatosan. Mint azt már említettem, kellett egy év, hogy visszaszerezzem korábbi lelkesedésem, anélkül nem tudtam volna írni ide. Nem lett volna értelme.
Nem szerettem volna csak úgy folytatni a blogolást, mindenféle előzmény vagy változtatás nélkül. Ez alatt az egy év alatt változtam én is, így most új névvel és új külsővel tér vissza az oldal. A korábbi Aestudies nevet nem éreztem magaménak, szerettem volna valami mást, valami jobbat. Így jutott eszembe a tumblr oldalam neve, mint a lehető legjobb ötlet. Úgyis rajongok a csillagászatért, az Androméda-köd pedig számomra elég különleges. A képen illetve a fejlécen található még a latinul Ursa Major, azaz Nagy-Medve csillagkép, ami az egyik kedvencemet, a göncölszekeret foglalja magába. A képet tumblrön találtam, már korábban is tetszett, így úgy gondoltam, itt is hasznát veszem.
A bejegyzések természetesen a korábbi témát folytatják. Szeretnék írni az első egyetemista évemről, kollégiumi tapasztalataimról, tanácsokat szeretnék adni leendő gólyáknak na meg persze egy csomó tanulási tippel szeretnék szolgálni. Újdonságként angol bejegyzésekre is számíthattok majd, ez számomra is gyakorlás lenne, nem szeretnék a nyáron elfelejteni angolul.
Remélem velem tartotok,
Rebeka

Follow Us @soratemplates