Freshman advice - How to socialize?

Sziasztok!

A mai bejegyzésben szeretném elindítani a Freshman Advice rovatot, amiben, mint a neve is sugalja, tanácsokat szeretnék adni a gólyaévre. Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy mindez csak a saját tapasztalataimon fog nyugodni, kérlek ezt észben tartva olvassátok a bejegyzéseket. Lehet, sőt biztos, hogy nektek teljesen más élményeitek lesznek, de azért remélem, hogy valamelyest hasznosak lesznek ezek az írások.

Egyetem előtt az ember két szakasz határán mozog. Egyrészt véget ért a középsuli, kiszakadtok a jól megszokott közegből, aztán július közepén megérkezik majd az a bizonyos sms. Ha minden jól megy, úgy fog szólni, hogy "Elérte a választott egyetemed ponthatárát", ez után pedig kezdetét veszi valami új. Nem sokkal később megérkezik a postai felvételi értesítőtök, ebben minden le lesz írva, amit tudnotok kell; hogyan jelentkezhettek kollégiumba, mikor lesz a beiratkozás, miket vigyetek rá, hogyan kell diákigazolványt igényelni, illetve a gólyatábori értesítő. Ez után szinte rögtön meg fognak születni facebookon a karotok, illetve szakotok gólyacsoportja. Személyes megjegyzésnek mondom, hogy én mindenkit lenyomoztam, szinte azonnal feltűnt kik lesznek azok az arcok, akik ismertebbek lesznek. Rögtön elkezdtem izgulni, vajon be tudok-e majd illeszkedni, lesznek-e barátaim. Ezek a kérdések gondolom bennetek is fel fognak merülni, így szeretnék pár tippet adni, én mit csináltam.

Gólyatábor

Hogy őszinte legyek, én nem mentem gólyatáborba, így talán ez a rész nem is túl relatable, viszont szeretném leírni miért nem mentem, illetve miket hallottam a gólyatáborról szaktársaimtól.

Én eléggé introvertált személyiség vagyok, nehezen nyílok meg mások előtt, főleg a tömeget nem bírom elviselni. Nem is szeretek alkoholizálni, tavaly egyáltalán nem is ittam semmit, így tudtam, hogy engem feszélyezne a tudat, hogy nem iszok míg mások viszont igen. Persze lehet mondani, hogy nem néznek ki, semmi sem kötelező, de tudom, hogy én feleslegesen is ezen aggódtam volna. Persze elgondolkodtam ennek ellenére azon, hogy elmenjek, méghozzá lehet, hogy jól is éreztem volna magam. A Debreceni Egyetem gólyatáboráról tudok csak nyilatkozni, ami az ország egyik legbiztonságosabb, legszervezettebb gólyatábora, semmiféle erkölcstelen dologtól nem kell félni. A csoportvezetők sem lehetnek akárkik, persze előfordul, hogy bekerül egy-egy "leszarom a csoportom és bulizok, mint állat" személy, de akikről hallottam, nem volt velük baj. Szuper fellépők jöttek, volt tűzijáték, illetve borkóstolás is, mindez az Egyetem téren volt, A szállás pedig az egyetem közvetlen közelében lévő Kossuth Lajos Kollégiumokban  illetve a Markusovszky 2 Kollégiumban volt. Ez persze szuperül hangzik, én mégsem éreztem magam kész egy több napos bulizásra.

Ha te is zárkózottabb személy vagy, ne tántorítson el az én döntésem. Ismerek olyat, aki hasonlóan félénkebb volt, de elment a gólyatáborba és nagyon jól érezte magát. Nem tudhatod melyik a jó döntés, bennem néha felvetül a gondolat, hogy lehet el kellett volna mennem.

De visszanézve, nem indultam hátrányból. Nem csak én nem mentem el, a gyakorikérdéseken olvasható legendák ellenére nem lett "senkit nem engedünk be közénk" csapat azokból, akik viszont ott voltak. Rengeteg lehetőség lesz arra, hogy barátkozzatok, a gólyatábor nem élet-halál kérdése, nem fogja az egyetemi tanulmányaitok szocializációját meghatározni.

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy teljesebb képet tudjak adni erről a pontról, szükséges egy beszámoló egy olyan embertől, aki ott volt gólyatáborban. Egyik kedves barátnőm, Viki, akinek ezúttal is nagyon köszönöm a segítséget és a közreműködést, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elsőéves hallgatója szívesen válaszolt kérdéseimre és őszintén leírta élményeit.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán az általánostól eltérően év elején úgynevezett gólyanapok vannak, ami annyit tesz, hogy napközben vannak a programok, estére pedig mindenki hazamegy.

1) Mennyire vagy/voltál zárkózott a gólyatábor előtt illetve, ha az voltál, miért mentél el mégis?
Elképesztő módon zárkózott voltam, tudjátok, mindig van egy ember az osztályban, aki csak ül egész szünetben csendben, meg a beszélgetéseknél is háttérbe szorul, na az voltam én. Hogy mégis miért mentem el a gólyanapokra? Nagyon egyszerű, féltem attól, hogy ha nem megyek el, kirekesztődöm (utólag, mint kiderült, kár volt ettől félnem). A másik indokom pedig az volt, hogy ki akartam próbálni, hogy hogy reagálok arra, ha kilépek a komfort zónámból. Életem legjobb döntésének bizonyult, mert talán, ha nem megyek el, most nem itt tartanék.

 2) Hogyan zajlottak a gólyanapok? Mi volt a program?
Az egész program 5 napos volt és egy adott téma köré épült. Ami az alábbi volt: „Doctor Who egy utazás során arra lett kíváncsi, hogy melyik korban is volt a legjobb, legboldogabb élni, ezért elhatározta, hogy meglátogat olyan népcsoportokat, akik meghatározóak voltak saját korukban, így bejárva az emberiség történelmét. Eljutott Inkákhoz, Ősemberekhez, ‘20-as évek Amerikájához, Maorikhoz, Magyarokhoz, Oroszokhoz, Bajorokhoz, Mexikóiakhoz és a Vikingekhez is.” Ahogy a témából is látszik, különböző csoportokra voltunk osztva és így voltak különböző állomások ügyességi feladatokkal és a pihenő időben pedig a csapaton belüli ismerkedés volt a fő téma. Személyes kedvenc játékom ezek közül a ’Szeretlek, de nem mosolygok rád’. A nap végén általában közös kocsmázás volt a program, de ez nem volt kötelező (én egyik nap sem voltam, ezt akkor még túl nagy lépés lett volna a komfortzónámon kívülre). A legelképesztőbb dolog nekem az volt, hogy nem az a fajta dolog volt ez, mint általában az ilyen év eleji fantasztikumok, hogy hulla részegen fetreng mindenki valahol, hanem ténylegesen az ismerkedésről, a csapatösszetartásról szólt.

3) Mennyire volt könnyű ismerkedni? Hogy vetted rá magad arra, hogy igenis részt vegyél a programokon és nyiss mások felé?
Saját magamat is megleptem, hogy mennyire könnyen ment az ismerkedés, talán annak köszönhetően is volt ez, mert mindenki elképesztően befogadó volt. Rajtam kívül még egy lány a második nap ment először, így rögtön volt közös témánk, de mindenki irtózatosan aranyos volt. Kb fél óra után éreztem úgy magam, hogy talán végre egy társaság része lehetek.

4) Megmaradt az a csapat, akit megismertél?
Elképesztő módon összetartó lett a mi kis társaságunk, tényleg mindenki ott segít a másiknak, ahol tud. Közös programokat szervezünk és bármi van támogatjuk egymást. De ez jellemző az egész ITK hangulatára is, egyszerűen nem tudsz egyedül lenni itt. Úgy tudnám jellemezni magunkat, mint a legszínesebb társaság, akivel valaha találkozhatsz, van visszahúzódó, csendes, nagyszájú, bulizós. Minden személyiségtípus megtalálható és mindenkinek megvan a maga története. Szerintem nincs nagyon közöttünk olyan, aki ne tudná milyen az, ha te vagy a különc és pont ezért alkotunk irtózatosan jó csapatot.

5) Kiknek ajánlanád a gólyanapokat? Egyszerűen bárkinek. Ha szeretsz társaságban lenni, akkor azért kihagyhatatlan, ha meg nem, akkor azért. Ez most kicsit furán hangzik, de tényleg így van. Az ITK hangulatot egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia, csak akkor lehet igazán megérteni, hogy miről is beszélek. Itt nincs olyan, hogy valaki ne számítana és elképesztően sokat tud a gólyanapok szellemisége változtatni rajtad. Megérted, hogy milyen is egy igazi társaság, ahol tényleg érdekli az embereket, hogy ki vagy.

6) Mennyire volt durva? Manapság sokat hallani durva, erkölcstelen gólyatáboros sztorikról, az ELTE gólyatáborával kapcsolatos 2004-es botrány, amikor megerőszakoltak egy lányt nagy visszhangot kapott a sajtóban. Erről mik a tapasztalataid? Mennyire biztonságosak/szabályozottak a PPKE – ITK által szervezett gólyanapok?

Szerintem az összes éveleji egyetemi összeruccanás közül ez a lehető legkulturáltabb. Napközben semmi olyan nem volt, hogy alkohol fogyasztásra „köteleztek” volna, sőt(!) az animátorok által biztosított büfében délután ötig semmi alkohol tartalmú italt nem lehetett kapni. Az esti kocsmázások is teljesen jó hangulatban teltek, ahogy a többiek elmondásából megtudtam. De semmilyen botrányos dolog nem történt.

Kollégium

Szerintem szuper lehetőség az ismerkedésre a kollégium. Persze amilyen jól, ugyanolyan rosszul is elsülhet a dolog, mindenesetre nem kell tragédiaként felfogni a kolis életet, én például nagyon is élveztem. A szobatársaddal/szobatársaiddal fogsz élni a következő egy évben, meg kell tanulnotok együtt élni. Lehet nem lesztek legjobb barátok, de közös élményeitek biztos, hogy lesznek. Este néha nézzetek filmet, beszéljétek meg, hogy közösen főztök néha. Nyilván nem kell állandóan közös programot szervezni, de a fenti lehetőségek egyrészt összeszoktatnak az elején, másrészt akár vicces sztorik is kisülhetnek a dologból. Légy nyitott a másik felé, de ne akarj belemászni a személyes terébe.

A szobatársaidon kívül rengetegen élnek ott, ha közös konyha van, akkor ott is könnyű szóba elegyedni másokkal. Ha van egy közös tér, koliklub vagy bármilyen más hely, akkor nyugodtan menjetek el. Kolis programok is szoktak lenni, azokat is ajánlom.

Előadások/Szemináriumok

Szerintem ez a legegyszerűbb mód arra, hogy megismerd a szaktársaidat. Azt hittem, hogy nagyon nehéz lesz, de nagyon természetesen ment az egész. Egyik volt osztálytársam sokat panaszkodott arra, hogy nem ismeri a szaktársait, nem beszélnek vele, sajnos hiába tanácsoltam neki, hogy nyugodtan menjen oda hozzájuk, ő csak megkérdezte, hogy "Mert te odamennél vadidegen emberekhez?"

A válasz pedig igen! Odamegyek, odamentem és oda is fogok menni. Nincs mitől félni, a többiek is épp annyira félnek, mint te. Hogy mit mondj? Bármit! Első héten érdemes korán menni az első órákra, így ha megérkeztek, nem egy nagy tömeggel találjátok szembe magatokat. Kérdezzétek meg, hogy ők is erre meg erre az órára jöttek-e, a teremben jöhetnek a tipikus "leülhetek melléd?" kérdések. Dicsérjétek meg a felsőjét - ó, itt külön kiemelném, hogy vegyetek fel zenekaros vagy egyéb más fandomot hirdető felsőt. Ki tudja, lehet, hogy a mellettetek ülő épp akkora nagy Harry Potter, Doctor Who, Sherlock vagy Marvel fan, mint ti. Ez pedig mindig egy tök jó beszélgetéstéma. Merchandise is the key!

Persze ez mind rajtatok is múlik, ha látják rajtatok, hogy nyitottak vagytok, akkor hozzátok is odamennek majd. Elég egy mosoly, egy kedves szó és ki tudja, lehet egy tök jó barátot ismersz meg. Még nekem is sikerült! 

Szakestek illetve egyéb szakos/kari programok

A Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézete félévente rendez szakhetet, telis-tele szuper programokkal, köztüfk szakesttel, vacsival vagy esetleg piknikkel. Ha tudod, hogy azon az egyetemen/szakon is van hasonló (márpedig elég nagy eséllyel van) lehetőség, ezeket első évben se hagyjátok ki. Beszéljetek össze pár emberrel és menjetek el együtt, ismerkedjetek felsőbb évesekkel esetleg tanárokkal. Legyetek aktívak, vegyetek részt ezeken az eseményeken, örülni fognak nektek.

Ha a HÖK szervez programokat, azokon is vegyetek részt, de érdemes jelentkezni -persze csak ha nálatok is működik ilyen-, az egyetemen működő újsághoz mint újságíró. Kövessétek facebookon az egyetemetek HÖK oldalát, így rendszeresen értesültök majd ezekről a lehetőségekről, programokról.

Legyél segítőkész!

Elmondhatatlanul fontos, hogy megbízható emberként mutatkozz be szaktársaid előtt. Persze nem azt mondom, hogy legyél te a személyes jegyzetküldő szolgálat, de ha valaki egyszer kölcsönkéri a jegyzeteidet vagy nem ért valamit és tőled kér segítséget, ne utasítsd el rögtön. Főleg meg ne az elején! Egyrészt, ha rögtön nemet mondasz, te leszel az önző és gonosz szaktárs, ezt gondolom senki sem akarja. Ha tudják a többiek, hogy számíthatnak rád, mert up-to-date vagy, jó jegyzeteket csinálsz, akkor ők is másképp viszonyulnak hozzád. Persze ne essenek át a ló túloldalára, így néha mondj nyugodtan nemet, de ezzel még várj. A másik, amiért ez fontos, hogy így neked is szívesen küldenek majd jegyzetet, ugyanis biztos lesz olyan, hogy neked is szükséged lesz rá.

Ne akarj mindenkivel jóban lenni!

Ha úgy érzed, hogy valaki nem kedvel, ne akarj ezen mindenáron változtatni, sőt az sem baj, ha neked nem szimpatikus valaki. Egyetemen rengeteg-rengeteg ember van, ennek hála lehet, hogy maximum egy órán fogod látni azt, akivel nem vagy jóba, sőt, lehet, hogy sosem. Mindig más emberek fognak körül venni, persze, ha egy kis szakra jársz, ez nem feltétlen lesz így, de akkor sem leszel összezárva ugyanazokkal az emberekkel reggel nyolctól délután háromig, mint középsuliban. Épp ezért nem fontos, hogy mindenkit ismerj, mindenkivel jóban légy, semmiből nem maradtok ki. Ha látod, hogy van egy nagy társaság, aminek te nem vagy tagja, ne akarj mindenáron bekerülni, egyrészt, mert idegesítő, másrészt mert nincs értelme.  Csak nyugi.

Ne mondj nemet programokra!

Főleg ne tanév elején. Én elkövettem ezt a hibát leendő szobatársammal/szaktársammal, ugyanis lemondtam egy programot egészségügyi okok miatt. Akkor ez persze komoly érvnek tűnt, illetve az is volt, de ma már úgy látom, hogy attól még igazán elmehettem volna. Persze megértő volt, nem történt semmi baj és tényleg nagyon jó barátok lettünk, azonban sokszor eszembe jut az eset. Mi lett volna másképp, ha elmegyek? Nekem egy ideig bűntudatom is volt, azon kattogtam, hogy lehet, ezzel mindent rögtön elrontottam. Persze elmehetsz később is, de az sosem lesz ugyanolyan, mint az első közös programok.  Nem szerencsés így indítani leendő szaktársaiddal, ne vond ki magad a programokból, ezzel valamilyen szinten önként kívülállóvá teszed magad. Persze lehet van, aki nem ért ezzel egyet, azonban az első alkalmak igenis fontosak. Mivel senki nem ismeri egymást, itt kezdik megismerni egymást az emberek, első benyomások születnek, első közös élmények, amiket aztán hetekig emlegetnek majd. Ha valahova elmennek, menj el! Persze, ha őrült nagy bulizásra készülnek és tudod, hogy nem éreznéd jól magad mondj nyugodtan nemet, de ha olyan kiruccanást terveznek, amiben szívesen benne lennél legyél ott.

Persze most nem azt mondom, hogy mindig menj el, akárhová is hívnak, de azért fontos, hogy lássák, hogy nem velük/vele van bajod és nyitott vagy rájuk.