Ha tanulunk idegennyelvet, nagyon jól tudhatjuk, hogy a szavak a nyelv alapja. De tulajdonképpen elég csak saját anyanyelvünket megvizsgálni, a megfelelő szókincs nélkül még ezt sem érthetjük meg. Hiába vagyunk tisztába az összes nyelvtani szabállyal, egy szöveget nem tudunk értelmezni, ha nem ismerjük a szavak jelentését. Angol tanárom is hasonlóképpen gondolkodik, régen hatalmas mennyiségű szóanyaggal kínzott minket, de tulajdonképpen megérte. Persze nem szabad elfeledkezni a nyelvtanról sem, a kettőt együtt kell ismerni, de a megértés - szerintem - legfontosabb alapja a szavak.

És hogy hogyan tehetünk szert bő szókincsre, illetve hogyan sajátíthatjuk el a szavakat? A mai bejegyzésben erre szeretnék pár tippet adni személyes példákon keresztül bemutatva.

Ismeritek azt az érzést, amikor kiselőadás közben remeg a kezetek, idegességetekben a lábatokkal doboltok, a hangotok el-elcsuklik, közben állandóan félrebeszéltek, dadogtok, mintha beszédhibások lennétek és egyszerű szavakat nem tudtok kimondani? Sajnos én is.

Sokan irigyeljük azokat az embereket, akik teljes magabiztossággal képesek kiállni nem csak egy osztály, hanem idegen vizsgabizottság vagy akár az egész iskola elé, ha ünnepségen vagy egyéb iskolai eseményen neki kell beszédet mondani. A legkisebb izgalom, félelem látszatát sem mutatva, egyenes háttal, tökéletes ruhákkal és frizurával kisétálnak az elé a sok fürkésző szempár elé, majd a lehető legmagabiztosabb hanggal beszélni kezdenek. Arcukon mosoly, kezük nem remeg, nem bámulják folyamatosan a lapot, hanem tényleg, ahogyan azt nyelvtan órán retorika témánál is tanuljuk, kinéz a közönségre. Ha pedig felelésről van szó, a tananyag rögtön eszükbe jut, majd szépen megfogalmazva, logikai sorrendben előadják, nem félve attól, hogy rosszat mondanak. De ha esetleg így történik, azt is teljesen nyugodtan kezelik.

Az ilyen emberek sem ufók, és nekem elhihetitek, az összes ezzel járó problémát le lehet küzdeni. Persze nem egyszerű menet, nem lesz senkiből két nap alatt jó szónok (vannak emberek, akik hiába tudják, mit hogyan kell csinálni és alkalmazzák, még sem nyújtanak elég hatásos előadást, ez személyiségtől is függ) de legyőzhető az ezzel járó sok idegesség.

A mai bejegyzésben szeretnék pár tippet adni ahhoz, hogy hogyan tűnj te is magabiztosabbnak ilyen esetekben.

Sokszor hallani idősebbektől, hogy az okostelefon és a laptop csak eltereli a figyelmünket a tanulástól. Ez sajnos igaz is, pedig rengeteg lehetőség van bennük, amikkel nem hátráltatnánk, hanem éppen hogy segítenénk a munkánkat. Ebben a bejegyzésben a kedvenc alkalmazásaimat szeretném bemutatni, amiket én tényleg használok és hasznosnak is tartok. Ez persze csak a töredéke a számtalan tanulósappnak.

A tanulás sosem lesz a diákok legkedveltebb időtöltése. Pedig borzasztó szerencsésnek kéne éreznünk magunkat már csak azért az egyszerű tényért, hogy egyáltalán van lehetőségünk tanulni. Bár köztudottan vannak problémák országunk oktatási helyzetével, vannak országok, ahol már csak az iskolába való eljutás sem lehetséges, ahol tényleg probléma az analfabetizmus vagy a lányok oktatásának helyzete. Mindezeket átgondolva, nem is olyan rossz nekünk, igaz?
A tanulás pedig önmagában egy csodálatos dolog. Nem hiába ül be az elsős kisgyerek hatalmas tudásvággyal az iskolába, hiszen nincs is jobb annál, amikor megérted, mi miért történt, úgy ahogy történt, hogy készülnek bizonyos dolgok vagy épp az emberi szervezet. Aztán arról, hogy milyen élőlények élnek a tengerekben, óceánokban, mit tehetünk a környezetünkért, hol tart az űrkutatás, hogy alakult ki a mutáció még nem is beszéltem. A tanulás tényleg egy szuper dolog.

Ha viszont nem érzed annak, akkor ne aggódj, igenis tehetsz ellene. Sokszor én is szívesebben lennék a Roxfort tanulója, tanulnék mágiát a sok száraz tananyag helyett (hiszen kit nem érdekel, hogy készülnek a bájitalok, a varázspálcát, vagy hogy kell egy igazi patrónust megidézni?), de nekem elhihetitek: a "mugli" tárgyakat is egyszerűen "varázslatossá" lehet tenni. Ha érdekel, gyere vissza, hogy megtanulhass tanulni!