A következő címkéjű bejegyzések mutatása: personal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: personal. Összes bejegyzés megjelenítése

kedd, június 13, 2017

,

Nyílt titok, hogy hatalmas problémák vannak az oktatási rendszerünkkel. A tanulók fáradtak, túlterheltek, nincs idő semmire, egyre nehezebb bejutni a felsőoktatásba és még sorolhatnám azokat a gondokat, amikkel ma szembe kell néznünk. Azonban ez a bejegyzés kivételesen nem erről fog szólni.
Nagyon könnyű mindent az oktatási rendszerünkre fogni. A diákok hirtelen mindent feleslegesnek titulálnak és helyette "hasznosabb" dolgokat szeretne tanulni mindenki. Persze, ennek az állításnak van igazságalapja, nem is kevés, azonban rengetegen estek át a ló túloldalára. Párszor már felvetődött bennem, hogy írok erről egy bejegyzést, de mindig elvetettem. Azonban egy facebookon olvasott komment most túlságosan felháborított épp ezért itt az ideje leírni erről a véleményem.
A komment a szokásos "semmi értelme a másodfokú egyenlet megtanulásának, ahogyan a tatárjárás és Ady Endre verseinek ismeretének sem" szöveget nyomta. Nagyon szeretnek "fáradt" és túlterhelt tanulók arról panaszkodni, hogy az életben sosem fogják használni a pitagorasz-tételt vagy a másodfokú egyenlet megoldóképletét, és a történelem tananyagot sem fogja soha senki megkérdezni tőlük az utcán, sőt, Petőfi verseit sem kell tudnia soha felmondani.
Hát nyilván nem, de elárulok egy titkot: ezeket nem is azért tanuljuk, mert majd egy szép nap használni kell őket. Nyilvánvalóan nem, nem is értem, miért hiszi ezt mindenki. Másik problémám ezzel a gondolkodásmóddal, hogy mindig a legegyszerűbb tananyagokat emelik ki. Komolyan, akinek problémát okoz memorizálni olyan egyszerű dolgot, mint a tatárjárás, vagy nehézségekbe ütközik a másodfokúegyenlet megoldásánál, az vagy -mondjuk ki őszintén- szörnyen buta vagy csak borzasztóan lusta és két percet nem volt arra hajlandó szánni a drága idejéből arra, hogy megértse őket, az utóbbira pedig nagyobb az esély. Remélem senkit nem bántottam meg ezzel, de gondolkozzunk el egy picit: ezeket megtanulni tényleg annyira megerőltető?
De akkor most vegyük sorrendbe mit miért is kell megtanulnunk, miért "erőszakolnak ránk" bizonyos tananyagokat. Ebben a bejegyzésben a legalapabb tantárgyakról fogok beszélni, a matematikáról, történelemről, irodalomról és nyelvtanról.

Matematika

Mindazok mellett, hogy fejleszti a logikát olyan matematikai számítások megértése, mint egyenletek megoldása, másodfokú egyenletrendszer, sin,cos használata, különböző összefüggéseket is segít észrevenni. Erre valóak például az egyenletrendszerek megértése. Nyilván az életben nem ezeket kell használni, de tornáztatjuk az agyunkat és "a nagybetűs életben" sokkal hamarabb átláthatunk dolgokat. Ez körülbelül olyan, mint mikor oviban memóriakártyával játszottunk. Az is elképesztően fontos, de mégis mikor vesszük hasznát az életbe? Soha, de mégis szükséges, hogy egy gyerek játszon ilyen játékokkal. A matematika mindemellett szabályok halmaza, amiket egyszerűen be kell tartani, mert csak úgy működhetnek megfelelően a dolgok, az életben pedig hasonlóképpen ugyanez történik. A geometria pedig ugyancsak segít abban, hogy összefüggéseket vegyünk észre, átlássunk dolgokat. A szöveges feladatok pedig megint csak a logikai képességhez kötődnek, illetve ahhoz, hogy elsajátítsunk egy olyan képességet, hogy egy szövegből ki tudjuk hámozni a számunkra fontos, szükséges információkat, lényeges adatokat, illetve következtetéseket tudjunk levonni az olvasott szövegből. Ha ezekre odafigyelünk, késöbb sokkal komplexebb, absztraktabb témákban is rugalmasan tudunk majd gondolkodni.

Történelem

Világéletemben felháborított, mikor valaki feleslegesnek titulálta ezt a tárgyat. Egyrészt, meg kell említenem, hogy a nemzeti öntudatunk illetve alapműveltségünk miatt is fontos, hogy tanuljunk történelmet. Képzeljünk el egy világot, ahol nem oktatnak történelmet és a múltról szóló történetek hallás alapján terjednek. Bárki állíthatna bármit, nem lenne megbízható információ illetve fogalmunk sem lenne, kik vagyunk, kik élnek a környezetünkben, mi vezetett ahhoz, hogy jelenleg ilyen világot élünk. Sőt, elég nagy eséllyel nem is élnénk ilyen világot.
A másik, hogyha nem értjük/ismerjük a múltat, nem irányíthatjuk a jelent. "A történelem ismétli önmagát" mondás nem véletlenül jött létre. Ha valaki odafigyelt órán egy picit is, az nyilván észrevette, hogy mindig ugyanaz történt: virágkor, háborúk, lázadás, hanyatlás, új rendszer, fejlődés, virágkor/békeidőszak majd újra az egész. Új rendszerek alakultak, megismertük törin, hogy mi jellemez egy működőképes demokráciát, láttunk példát áldemokráciákra, autoriter azaz tekintélyelvű rendszerekre, szocializmusra, tudjuk, hogy milyen egy zsarnoki rendszer,  milyen a diktatúra, tudjuk, hogy mik vezethetnek elnyomáshoz, tulajdonképpen mindenre láttunk példát. Ha ezeket nem ismerjük, hogy akarnánk magunkat megvédeni ezektől?
Persze lehet mondani, hogy a történelmet a győztesek írják, illetve nem minden úgy történt, ahogyan azt leírják, de ez nem teszi feleslegessé ezt a tárgyat. Sőt.
Aki olvasta George Orwell 1984 című disztópikus regényét, az tudhatja, milyen egy olyan társadalom, ahol nap mint nap átírhatják a történelmet. Az emberek manipulálhatóak, átverhetőek, befolyásolhatóak a regényben és úgy gondolom, hogy ettől mi sem állunk annyira messze. Az oktatás hiánya tette őket ezzé, nincsenek tudatában azzal, mi történt pár éve, épp ezért nem tehetnek semit az elnyomásuk ellen, arról nem is beszélve, hogy nem is tudják, hogy el vannak nyomva, mert nem tudják, hogy milyen másképp. Ha nem lenne történelem, mi sem ismernénk különző társadalmi rendszereket, csak azt, amiben éppen élünk. Nyilván lenne olyan, aki rájönne, hogy nem lehetett mindig minden így, illetve ez nem jó, de a csordaszellemnek köszönhetően a többséget nem feltétlen a lázadás szelleme jellemezné.

Irodalom

Egyetértek azzal, hogy a kötelezőolvasmányok nem korosztálynak megfelelően vannak elosztva, ahogyan azzal is, hogy vannak nagyon rossz választások is. Én személy szerint például nem adnék egy hatodikosnak oda egy Egri Csillagokat, ahogyan gimnáziumban nem olvastatnék még emelt szinten sem Szigeti Veszedelmet. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy elképesztően fontosak a kötelezők. Egyrészt sokkal több értéket képviselnek, mint sok más mai könyv, megismerhetünk régebbi nyelvezetet, korokat, társadalmi problémákat. Ezek a regények, ahogyan a versek is, szélesítik gondolkodásmódunkat, elgondolkodtatnak, színesítik világnézetünket, gyarapodik a szókincsünk, jobb nyelvhasználók leszünk - gondoljunk a költői eszközök használatára, teljesen más gondolkodást kíván, és azzal, hogy egy dolgot másképp is ki tudunk fejezni, fejlesztjük kommunikációs és kifejezőképességünket -, mindemellet adnak hozzánk valamit. Az egy dolog, hogy nem tetszenek bizonyos kötelezők, én például soha többé nem akarom látni Flaubert - Bovaryné illetve Hoffmann - Az arany virágcserép című könyvét. Az, hogy mi tetszik/nem tetszik, egy teljesen más dolog, sőt valójában tök jó, hogy véleményt tudunk alkotni, méghozzá szabadon! Nem azt mondom, hogy az irodalom minden részét szeressük, de olvassunk tudatosan, legyünk nyitottak, gyarapodjunk, alkossunk véleményt és legyünk művelt, olvasott értelmiségiek.

Nyelvtan

Olyan világban élünk, amikor azok, akik nem tudnak helyesen írni, felháborodnak és "nyelvtannácinak" hívják azokat, akik kijavítják őket. Sőt, a nagy többség még ki is áll ezek mellett az emberek mellett. Itt gyorsan megjegyezném, hogy nem azokkal van probléma, akik diszlexiával, diszgráfivával és egyebekkel küzdenek, hanem azokról, akik nem akarnak helyesen írni mert minek.
Egyrészt a saját anyanyelvünkről van szó, ha nem tudnánk használni megfelelően, lehet itt is célszerű lenne bevezetni Orwell - 1984 című regényében szereplő újbeszél nyelvet, ami valójában az angol  nyelv lebutított változata. Van egy csodaszép, szabályokkal teli nyelvünk, miért nem akarja használni senki? Egyrészt rengeteg mindent elárul a használójáról, ha valaki nem tud helyesen írni, nem ismeri a nyelvtani szabályokat, azt nem lehet komolyan venni, így munkát is nehezebben szerezhet az ember.

Ennyit szerettem volna mondani. Mégegyszer mondom, én magam is látom, milyen problémák vannak az oktatással, azonban azokat már párszor elmondták előttem, nem szeretném megismételni. Viszont a tanulók hozzáállásával senki nem foglalkozik, sőt, mivel mindenki mérges (jogosan), csak még igazabbnak hangzik az, amit a lusta, tanulni nem akaró diákok mondanak.
A változás mindenképp szükséges, de ne feledjétek: tanulni fontos! Gondoljatok azokra a nőkre, akiknek még mindig nincs joguk arra, hogy tanuljanak, vagy gondoljatok a középkorra, amikor a katolikus egyház uralma alatt csak az egyház tagjai tudtak írni és olvasni. Éljetek azzal az alapvető jogotokkal, hogy tanulhattok, vannak emberek ma, a 21. században, akik ezt nem tehetik meg. Ti igen, sajátítsatok el annyi képességet, amennyit csak tudtok, legyetek kritikusak, mérlegeljétek az információkat és mindig legyetek nyitottak az újra és egyben a régire.
Ha bármilyen megjegyzésetek van a bejegyzéssel kapcsolatban, legyen az negatív vagy pozitív, írjatok kommentet nyugodtan, ahogyan akkor is, ha hozzászólnátok a témához.
Rebeka

vasárnap, május 07, 2017

,
Már egy ideje ért bennem ez a bejegyzés, szóval most, hogy végre van laptopom, végre bele is tudok kezdeni.
Nem véletlenül tüntem el az elmúlt időszakban, ha esetleg valaki hiányolta volna a bejegyzéseket. Hogy miért nem írtam? A válasz egyszerű, nem éreztem volna hitelesnek, hogy én, akit nem vettek fel az első helyre, amit bejelöltem, kezdjek el okoskodni a tanulásról? A magam részéről is hiteltelen lett volna, arról nem beszélve, hogy nem úgy álltam a tanuláshoz első félévben, mint ahogy eddig tettem. Persze tanultam, de végig bennem volt egyfajta "Minek, dehát úgyis felesleges volt végig tanulni a gimit, látod..." attitűd. De szerencsére ez változott.
Végülis sikerült megértenem, hogy engem nem az bánt, hogy pszichológiára nem jutottam be, hanem maga a sikertelenség ténye. Én, a megrögzött maximalista, aki excel táblázatba sűrítette a legnagyobb költőink életét és munkásságát, aki rengeteg munkát fektetett az érettségibe, aki kitűnő volt, pont engem ne vegyenek fel oda, ahova akartam? Pont engem válasszon el két pont?
És igen, pont engem nem vettek fel az első helyre és pont engem választott el két pontocska.
Egy év távlatából sikerült másképp látnom a helyzetet. Siker a sikertelenségben, hogy régi álmom vált valóra július 26-án, amikor nagyon idillien a balatonfüredi Tagore-sétányon sétáégatva megkaptam az smst, miszerint felvettek a DE-BTK Anglisztika szakára. Már kilencedik utáni nyáron megálmodtam magamnak, hogy én bizony oda fogok járni, anglisztika szakon fogok tanulni, az ország egyik leggyönyörűbb egyetemén. És vajon mi történt? Sikerült.
Kellett egy masszív félév, hogy megemésszem a helyzetet. Persze élvezten az első félévet is, láttam, hogy valójában klassz helyen vagyok, szuper tanárokkal, remek szaktársakkal, a koli miatt sem panaszkodhatom, a felsőbbévesek is baromi aranyosak, sőt, az egész anglisztika egy nagyon szuper közösség.
Ért pár sikertelenség is első félévben. Három órát is sikerült az egyik legszigorúbb tanárnákl felvennem, akit én bár imádok (tudni kell értékelni a stílusát), mégis két tárgyából hármas lettem, ami számomra felért egy bukással. Hiába tudtam, hogy nála ez még jó eredménynek is számíthat, ha adok a legendákra, saját magamban csalódtam, sőt valamilyen szinten az önbizalmam is elveszett.
Aztán elérkezett a második félév, ami minden tekintetben más volt. Nem csak, hogy szuper tanárokhoz sikerült felvennem az óráimat, akiknél úgy érzem, fejlődni is tudok, de újra megszerettem tanulni. Vagyis ez nem teljesen igaz, első félévben is örömmel tanultam, de végre ugyanolyan lelkesen ültem le tanulni, mint gimiben. Mindezt azért, mert a munkámnak volt eredménye és engem ez hihetetlenül motivál. Aztán azt nem is mondtam, hogy sokkal több emberrel jóban lettem. Persze előző félévben is barátkoztam, de nem ismertem sok embert. Persze most sem sokkal többet, de rájöttem, hogy igenis nyitnak felém az emberek és nincs mitől tartanom. Rájöttem, hogy ismerkedni szaktársakkal nem nagy ördöngösség, egyszerűen csak hozzájuk kell szólni valamiért.
Egy volt osztálytársamnak sajnos ez nem ment ilyen könnyen, kérdezte tőlem, hogy "Te odamennél vadidegen emberekhez?", erre én csak annyit tudtam mondani, hogy igen.
Igen, mert különben egyedül leszek, de sokkal jobb érzés két óra között beszélgetni vagy elmenni egy kávézóba, mintsem egyedül ücsörögni a koliszobában.
Nem tudom, kit érdekelt ez a bejegyzés, tudom, hogy tanulós tippeket kéne írogatnom, de most magamat kellett összeszednem. Rajongok az anglisztikáért, látom magam ezen a szakon, úgy érzem, a lehető legjobb helyen vagyok. A gimit is nehéz volt elengedni, de visszanézve, sokkal de sokkal jobb itt.
Egyetemistának lenni nagyon klassz.

péntek, augusztus 19, 2016

,
Kedves olvasóim!
A mai bejegyzésem megint egy kicsit személyesebb hangvételű lesz. A bejegyzés elején szeretném megköszönni a sok-sok visszajelzést, illetve az öt darab féliratkozást. Nagyon jó érzés, hogy ennyire van érdeklődés a blogom iránt, remélem a továbbiakban is vissza fogtok nézni ide illetve hasznotokra válnak majd bejegyzéseim.

szombat, augusztus 06, 2016

,
A középiskola utolsó tanéve egyszerre a legizgalmasabb, legpörgősebb, legjobb de mégis a legszörnyűbb, legfélelmetesebb és a legszomorúbb egyben. (Kivétel ha utálod az osztályod és az iskolád, akkor a legboldogabb és nézd el nekem ezt a sok érzelgősséget)
Én egyáltalán nem vártam a végzős évet, számomra a tizenegyedik volt az egyik legjobb, de az utolsó is rengeteg jót hozott az életemben. Persze elég kemény és stresszes évről beszélünk, de ha odafigyeltek, akkor egész jól kezetekben tudjátok tartani a dolgokat.


szerda, március 09, 2016

,

A tanulás sosem lesz a diákok legkedveltebb időtöltése. Pedig borzasztó szerencsésnek kéne éreznünk magunkat már csak azért az egyszerű tényért, hogy egyáltalán van lehetőségünk tanulni. Bár köztudottan vannak problémák országunk oktatási helyzetével, vannak országok, ahol már csak az iskolába való eljutás sem lehetséges, ahol tényleg probléma az analfabetizmus vagy a lányok oktatásának helyzete. Mindezeket átgondolva, nem is olyan rossz nekünk, igaz?
A tanulás pedig önmagában egy csodálatos dolog. Nem hiába ül be az elsős kisgyerek hatalmas tudásvággyal az iskolába, hiszen nincs is jobb annál, amikor megérted, mi miért történt, úgy ahogy történt, hogy készülnek bizonyos dolgok vagy épp az emberi szervezet. Aztán arról, hogy milyen élőlények élnek a tengerekben, óceánokban, mit tehetünk a környezetünkért, hol tart az űrkutatás, hogy alakult ki a mutáció még nem is beszéltem. A tanulás tényleg egy szuper dolog.
Ha viszont nem érzed annak, akkor ne aggódj, igenis tehetsz ellene. Sokszor én is szívesebben lennék a Roxfort tanulója, tanulnék mágiát a sok száraz tananyag helyett (hiszen kit nem érdekel, hogy készülnek a bájitalok, a varázspálcát, vagy hogy kell egy igazi patrónust megidézni?), de nekem elhihetitek: a "mugli" tárgyakat is egyszerűen "varázslatossá" lehet tenni. Ha érdekel, gyere vissza, hogy megtanulhass tanulni!

Follow Us @soratemplates